Az alábbiakban kiragadtam néhány bevezető részletet Dr. Boros Gyula tavaly megjelent “Ájurvéda, az élet megismerése” cimű könyvéből. Én általa ismerkedtem meg az ájurvéda átfogó tudományával, dietetikájával és terápiáival, még 2005-ben. Nagyon sokat köszönhetek neki a saját egészségem megőrzésében, és az ő tanácsai alapozták meg a várandóság időszakát, majd a kislányaim kisded táplálkozását. Hitelessége, és az általa javasolt terápiák hatékonysága miatt ragadott magával ez a széles ismereteket összefogó “rendszer”, majd később a jóga 🙂

Néhány szó a szerzőről:

Dr. Boros Gyula Budapesten végzett gyógyszerészeti és indológiai tanulmányokat, majd az indiai Kásí Hindú Egyetem ájurvédikus orvosi karán tanult. Mindemellet a hagyományos indiai oktatási mód -a mester-tanítványi kapcsolat- szerint is 24 éve tanulja és gyakorolja az ájurvédát. Elsősorban emésztőszervi betegségek, szív- érrendszeri problémák, mozgásszervi- és neurológiai megbetegedések, anyagcserebetegségek (cukorbetegség, elhízás), lelki problémák (depresszió, pánikbetegség, alvászavarok) kezelésével és személyes életmódvezetés és diéta kialakításával foglalkozik. Immunológiai kórképek gyógyítása, immunerősítés, általános testi erő, és a betegségekkel szembeni küzdőképesség fokozása, bőrbetegségek vagy nőgyógyászati betegségek kezelése is tevékenységi körébe tartozik. A kezelések mindig egyéniek, az egyéni alkathoz és a betegség jellegéhez igazodnak. Diétát, életmódi előírásokat, ájurvédikus gyógyszeres terápiát és külső kezeléseket tartalmaznak.

Részletek:

“Az ájurvéda és az ájurvédikus gyógyászat a hindú civilizáció szerves egységét alkotja.
… Az ájurvédikus gondolkodás, az ájurvédikus kultúra létrejötte, kialakulása, gondolati és gyakorlati fejlődése, elterjedése szoros összefüggésben áll a hindú kultúra kialakulásával, fejlődésével, elterjedésével.
Szükséges tehát a hagyományos indiai gyógyászati rendszert nemcsak a szigorúan a gyógyászat tárgykörébe sorolható diszciplínák, hanem a gyógyászatot a hindú kultúra egészébe szorosan beolvasztó eszmék és annak gyakorlati megnyilvánulásainak rövid ismertetésével megvilágítani. E módszer alkalmazása nélkül számos, a gyógyászatban evidencia jelleggel használt terminus, eljárás, gondolatihátterével, gyakorlatával, értelmével együtt felfoghatatlanná, érthetetlenné válna. Itt említendő meg, hogy az ájurvédikus gyógyászatban, ill. az indiai tudományokban használatos terminusok annyira speciálisak, hogy csak magyarázatok, értelmezések segítségével alkalmazhatók. Egy meghatározott terminust egy meghatározott magyar terminussal az esetek döntő többségében nem lehet pontosan visszaadni, ezért a megfelelő értelmezés után – az egyszerűség kedvéért és az állandó hosszas magyarázatok elkerülése miatt – az eredeti terminus használata tűnik célravezetőnek.

tehát: elkerülve az egész részeinek egymástól és az egésztől is független vizsgálatának hibáit, ez a könyv az ájurvédikus gyógyászatot mint egy teljes rendszert átható ill., mint egy teljes rendszer által átitatott kulturális, civilizációs egységet szeretné nagy vonalaiban, az összefüggéseket szemelőtt tartva felvázolni.

… Az ember és vele együtt minden élőlény teste anya- gi alapú, tehát az öt ősanyagra, alapvető alkotóelemekre vezethető vissza. Azaz minden élőlény testében megtalálható mind az öt ősanyag és ez az, ami az élővilág – és ezzel együtt az élettelen világanyagi, minőségi egységét biztosítja. Ami a fajjelleget hozza létre az – legalábbis anyagi szempontból – nem minőségi különbség, hanem mennyiségi, az öt ősanyag fajspecifikus aránya az organizmusok felépítésében. ….

Funkciójuk a lehető legegyszerűbben megfogalmazva: az élő rendszerek testi működéseinek lebonyolítása. Ez a fiziológiás rendszer képezi a test alapját. „A dósa, a dhátu és a mala (a fiziológiás rendszer együttese) a test alapja.”

… A dósa-rendszer három nagy részre bontható: váta, pitta és kapha. ezek gyakorlatilag egy homogén egész, – amelynek a test felépítése, fenntartása, fejlesztése és működtetése a feladata – különböző funkcionális formái, amelyek az általuk teljesítendő speciális funkcióról nyer- ték elnevezésüket.

… „A vátát, a pittát és a kaphát dósának, dhátunak és ma- lának is nevezik. A test károsítása miatt dósának, a test fenntartása miatt dhátunak és a test számára szükségte- len, mérgező, kiválasztandó formába való kerülése miatt malának.”

…. Alapvető, hogy normál állapotban – azaz harmonikus működésekor – a dósa-rendszer nem károsítja a szervezetet, sőt annak normális, tehát egészséges létezésének a biztosítéka. Csakis káros – vagyis diszharmonikus – működésével alkotja a betegségek kialakulásának, azaz a szervezet károsításának az alapját.

…..„A három dósa, a dhátuk és a malák tartják fenn a testet.”

A fent említett rendszerek a következő funkciókban öl- tenek testet: a váta – energetikai folyamatok, érzékelés, információszállítás; pitta – átalakító folyamatok; kapha – felépítő folyamatok.  …

… Eddig csak az emberi szervezet anyagi oldaláról, a testet strukturáló tényezőkről, azaz a testi dósákról esett szó, de az indiai gondolkodásmód szerint az élő em- beri szervezet nem csak testből áll, hanem létezik egy má- sik összetevője is: a szervezet lelki oldala, amely a manasz működésén alapszik. ez az egység, a manasz szintén ren- delkezik bizonyos stukturáló részegységekkel – miként a test is a testi dósákkal -, nevezetesen három alkotórésszel, amelyek a lelki reakciók létrehozásáért felelnek: a szattva, a radzsasz és a tamasz.”

Az alábbi linken egy rövid interjú a szerzővel Dr Boros Gyulával:

Dr Boros Gyula elérhetőségek:

Telefon: +36 30 2522894

E-mail: sriajurveda@gmail.com

Weboldal: http://www.sriajurveda.hu